nyiszlett [ë v. e] melléknév -en, -ebb [e, e] nyeszlett [e-ë v. e-e] (bizalmas, gúnyos, hangfestő)
1. Testileg fejletlen, csenevész, vézna, ványadt <ember, állat>. Két kis nyeszlett ló, ökör; egy nyeszlett kutya, macska. Micsoda erő van ebben a nyeszlett fiúban! Merész pillantást vetett a nyeszlett kenyeres lányra, aki sietve loholt asztalunk felé. (Karinthy Frigyes) || a. <Megvetést keltően> kicsi, apró, hitvány. Hozott két nyeszlett halat.
2. Ilyen személyre jellemző, valló <dolog>; hitvány, erőtlen. Nyeszlett hang. Nagyon nyeszlett rúgás volt ez! Ebéd után egyszerre zenét hallottam. Halvány, nyiszlett … muzsikát, olyant, amilyen zenélőórák poros mélyéből hangzik felénk. (Kosztolányi Dezső)
3. Feslett, kopott viseltes <használati tárgy>. Iszonyú órákat élt át … a barátságtalan, nyiszlett, idegen bútorok közt. (Babits Mihály)
nyiszlettség.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.