nyögdécsel
nyögdécsel [ë] ige -t, -jen [ë] nyögdicsél (hangutánzó)
1. tárgyatlan Ismételten v. hosszas(abb)an, folytonosan, de halk(abb)an, gyengén nyög (1), – rendsz. panaszosan – nyögve sóhajtozik. Fájdalmában, kínjában nyögdécsel; jólesően, kéjesen, panaszosan nyögdécsel. Tiborc tipeg-tapog, nyögdécsel. (Katona József) Úgy nyögdécseltél, panaszolkodtád, nyavalyogtál, | mint aki már nem is él. | Szántalak is. (Radnóti Miklós) || a. tárgyas Ily hangon mond vmit. Azt nyögdécselte, hogy …
2. tárgyatlan <Némely madár> nyögésszerű, panaszos hangon szól. Nyögdécsel az örvös galamb, a gerle.
3. tárgyas és tárgyatlan (ritka, iskolai, bizalmas) <Tanuló> leckéjét alig tudva, gyengén, akadozva felel. Magyarból csak egy-két szót nyögdécselt. Ha felszólítják, csak nyögdécsel.
Igekötős igék: elnyögdécsel; kinyögdécsel; visszanyögdécsel.
nyögdécselés; nyögdécselő.
