nyomkod
nyomkod tárgyas ige -tam, -ott, -jon
1. Általában egymás után többször, ill. egy bizonyos időn belül sokszor, gyakran nyom vmit; nyomogat. A szobrász gyúrta, nyomkodta az agyagot. Mit nyomkodod annyit a csengőt? A gyúrt tésztát nyomkodja, hogy keményebb legyen. Mujkó… az asztal alatt … plebejus módra nyomkodja a menyecske lábát. (Mikszáth Kálmán) || a. <Vmely testrészt> dörzsölve ismételten nyom, masszíroz. Nyomkodja vkinek a derekát, fejét, vállát. Szemét egy kendővel ugyan csak nyomkodta. (Arany János) || b. Vhova, vmibe nyomkod vmit: többször úgy nyomja, dugja, hogy vhova, vmibe kerüljön, belemenjen. Vmely repedésbe nyomkod vmit; zsebébe nyomkod vmit. Pista úr … semmi kifogásolni valót nem talált sem az ételen …, sem a nagy terjedelmű asztalkendőn, amelyet … gallérjába nyomkodott …, nyakán hátul alaposan megcsomózott. (Krúdy Gyula)
2. (ritka, bizalmas) <Ételt> mohón úgy eszik, hogy sokat töm a szájába. Csak úgy nyomkodta lefelé a szilvás gombócokat. Hatalmasan nyomkodta az ízes falatokat Eduárd öcsénk. (Tolnai Lajos)
Igekötős igék: kinyomkod; lenyomkod; megnyomkod; összenyomkod; szétnyomkod.
nyomkodás; nyomkodó.
