nyomorú
nyomorú melléknév -an v. (ritka, választékos) -n, -bb (régies, irodalmi nyelvben)
1. Nyomorék (1) <személy>. Miért nem születtél nyomorú bénának: Hadd okoznál undort: így nem gyaláznának. (Arany János) Nyomorú sebesültek csonka kézzel, tátongó sebekkel hiába rimánkodnak egy ital vízért. (Jókai Mór)
2. Nyomorult (2, 3a). Ó, én finom csodákra sóvárgó árva lelkem! | Hát így bújsz meg … didergőn, mint nyomorú vadorzó … (Tóth Árpád) || a. Nyomorúságos (1, 3). A vak csillag, ez a nyomoru föld Hadd forogjon keserű levében. (Vörösmarty Mihály) Csak azért viselem e nyomorú élet terhét, hogy őt nagy nevéhez méltóvá tegyem … (Csiky Gergely) S minden vágyam: hogy fáradt, forró orcám Egy nyomorú tál vízben megmerítsem. (Tóth Árpád)
