nyomorúság
nyomorúság főnév -ot, -a (csak egyes számban)
1. Nagyon szűkös anyagi helyzet; nyomor. → Cifra nyomorúság; embertelen nyomorúság; nyomorúságban él, sínylődik, tengődik. Kiemeltük az országot a háborús nyomorúságból. Ó boldogító cézár, Josephus, | … Lám, ércben tündöklő formád előtt | Még mindig ott virraszt a nyomorúság … Már minden tartományod elveszett, De a szegénység él s uralkodik még! (Juhász Gyula) Nem volt más mit tenni, mint tiszta szívből kinevetni a nyomorúságunkat … (Móricz Zsigmond) A nyomorúság és a bajok, a gondok és betegségek voltak a vértezete. (Nagy Lajos) || a. Súlyos testi-lelki bajok, szenvedések, nélkülözések sor(ozat)a, ill. olyan állapot, helyzet, amelyet ezek jellemeznek. A rabszolgák, a tömlöcök nyomorúsága. Elmúlt a háború sok nyomorúsága. Megtörte a sok átélt nyomorúság. Csupa nyomorúság volt az ember élete. Temérdek nyomorúságon ment át. Csakhogy vége lett a sok nyomorúságnak! Átélte a fogság minden nyomorúságát. Ismerem a magyart …, annyi nyomorúság dacára is még mindig okulni nem tudott. (Széchenyi István)
2. (átvitt értelemben, ritka, rosszalló) <Szitokszóként:> nyomorult (3a), hitvány alak. Te nyomorúság!
