nyugágy
nyugágy [g-á] főnév
1. Lécekből és erős vászonból összeállított keskeny, összehajtható, főleg a szabadban való nappali pihenésre, heverésre haszn. fekvő v. ülő alkalmatosság. Lábtartós nyugágy; nyugágyon heverészik, napozik, pihen. Porlepte bokrok és virágok közt… hever a nyugágyon. (Nagy Lajos)
2. (régies, irodalmi nyelvben) Pamlag, kerevet. Terem Novigrád várában. Mária nyugágyon alszik. (Madách Imre) Nyugágyon hozzák Phaedrát. (Péterfy Jenő)
Szóösszetétel(ek): nyugágyvászon.
nyugágyas.
