nyugati melléknév és főnév, (tájszó, régies) nyugoti
I. melléknév -bb
1. Nyugaton (1–2) levő, fekvő, található, nyugatra eső <dolog>. Nyugati nyelvjárás, ország, övezet, táj; az ország nyugati határa. A nap … . fáradva dől le A nyugati hegytetőre. (Petőfi Sándor) Alkonyatkor a nyugati ég Rózsásabb és szelídebb a vidék. (Juhász Gyula) || a. Európa nyugatra (1) eső országaiban és az Amerikai Egyesült Államokban található, otthonos. Nyugati hatalmak, országok, politika, politikus, sajtó, tömb. || b. Nyugat (1) felé néző, haladó, mutató <dolog>. Nyugati ablak, irány, lakás. A vár nyugati oldalára kerültek, a városra néző oldalra. (Gárdonyi Géza) Nyugati irányban opálos fényben csillog a levegő. (Nagy Lajos)
2. Nyugat felől jövő <dolog>. Nyugati légáramlás, szél, támadás. Halkva [= halkan] suhanj el az erdőkön, langy nyúgati szellő. (Vörösmarty Mihály)
3. (földrajz) A földrajzi hosszúság számozásának kiindulópontjától nyugatra eső <dolog>. Nyugati félteke←; a nyugati hosszúság 19. foka.
4. (átvitt értelemben) Olyan, rendsz. újabb kori <szellemi jelenség>, amely az ókori görög-római és a nyugat-európai feudális fejlődés alapján és után jött létre. Nyugati civilizáció, kultúra, művelődés, műveltség.
II. főnév -t, -ak, -ja (rendsz. többes számban)
Nyugati személy. Keletiek és nyugatiak találkozása.
Szóösszetétel(ek):vadnyugati.
nyugatiság.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.