1. (régies) Olyan <ló>, amelynek a lábain nyűg van; nyűggel megkötözött. A nyűgös lovat könnyen lehet őrizni.
2. (átvitt értelemben, rosszalló) Olyan <személy>, aki minden csekélység miatt panaszkodik, nyafog; akinek semmi sem (elég) jó. Nyűgös beteg, vendég. Nyűgös a gyerek, most jön a foga. „Gyere”. (Szólott a nagy Pénztárnok, S ömlöttek elébem az ezrek.) „Gyere, nyavalyás, nyűgös ember, Most kifizetlek.” (Ady Endre) Apámhoz csak akkor lehetett menni, ha ő intett … Nagyanyám megszabadította őt, ha nagyon is nyűgösek voltunk a nyakán. (Móricz Zsigmond) || a. (átvitt értelemben, rosszalló) Zsémbes, zsörtölődő <rendsz. öreg ember>. || b. (átvitt értelemben) Ilyen személyre jellemző. Nyűgös viselkedés.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.