1. Olyan, ami v. (ritk.) aki nyugtat (1–3, 5). Beteg gyermekét nyugtató anya; lovait nyugtató kocsis; orvosság. Ti csillagok! a nyugtató Éj tüzes címerei … (Csokonai Vitéz Mihály) Páris nyugtató nyugtalanság, Boldogitóbb a szerelemnél. (Ady Endre)
2. (régies) Nyugtázó.
II. főnév -t, -ja
1. Idegnyugtató, idegcsillapító szer, orvosság. A beteg nyugtatót vett be, és elaludt.
2. (elavult) Nyugta (1). Egy kész nyugtatót adott a … kezébe, hatszáz forintról. (Jókai Mór)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.