nyugton
nyugton határozószó
1. Nyugodt helyzetben, izgés-mozgás nélkül; nyugodtan. Maradj nyugton, ne mozogj! Ülj nyugton, mert megharagszom! || a. Nyugodt lelkiállapotban, izgalom v. annak jele nélkül. Nyugton vár. Hallgass ki engem nyugton, és legitt, Mert minden percen élet és halál függ. (Vörösmarty Mihály) Az elöljárók megborzadának a szegény asszony sorsán, csak Keresztes maradt nyugton, pipája hamuját vervén ki. (Vas Gereben)
2. (ritka) A dolgokba beletörődve, változtatásra nem törekedve. Nem volna kedved a szádat befogni És nyugton élni? (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
3. (választékos) Aggodalom nélkül, nyugodt bizakodással. Nyugton lehetsz, hamarosan minden rendbe jön. Légy nyugton, édes, nincs már semmi baj. (Vörösmarty Mihály) Visszanézek rád, oh élet, S nyugton várlak, oh halál! (Gyulai Pál) Azoknak a kezében nyugton lehetsz, mintha a Szűz Mária kötényében volnál … (Mikszáth Kálmán)
4. Anélkül, hogy vki, vmi háborgatná; háborítatlanul, zavartalanul, békességben. Nyugton hagy vkit. Nem maradhatok nyugton tőle. Nyugton alhatik (felőle). Ah, … csak egy pár napig hagyna nyugton megint ez a rém. (Babits Mihály)
