nyugvó
nyugvó melléknév és főnév
I. melléknév -un v. -n, (ritka) -bb
1. Általában olyan, aki, ami nyugszik (1–5). A nyugvó nap; a sírban nyugvó szülők; számításokon nyugvó terv; a nyugvó víz. Reális alapokon nyugvó bizalomnyilvánulásról van szó. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) Nyugvó képző: elavult k.
II. főnév -t, -ja
1. (népies) Nyugvó (1), pihenő személy. Ne zavard a nyugvókat!
2. (rendsz. csak ragosan) Nyugvás. Nyugvóra: nyugovóra. A nap nyugvóban van: a n. kezd (le)nyugodni; nyugvóra tér. Mire a nap nyugvóra száll, Ott legyek a galambomnál. (népköltés) Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt. (Arany János) A… testőr lovasok pikétje• … megáll, ahol [a szán] … nyugvót tart. (Jókai Mór) A nap … már nyugvóra hajlik. (Gárdonyi Géza)
A II. 2. sz. jelentés szövegének hatodik sorában, a Jókai-idézet pikétje után beszúrandó ez a szöveg: [= őrszeme]
3. (kohászat) A nagyolvasztónak közvetlenül a szűk medence fölött levő része. A nyugvóban magas hőmérsékletű kémiai változások mennek végbe. A nyugvót hengerelt páncéllemezekkel borítják.
4. (katonaság, elavult) Takarodó. Nyugvót dobol, fúj.
Szóösszetétel(ek): nyugvóhely; nyugvójel.
