1. Általában olyan, aki, ami nyugszik (1–5). A nyugvó nap; a sírban nyugvó szülők; számításokon nyugvó terv; a nyugvó víz. Reális alapokon nyugvó bizalomnyilvánulásról van szó. (Jókai Mór)
2. (nyelvtudomány) Nyugvó képző: elavult k.
II. főnév -t, -ja
1. (népies) Nyugvó (1), pihenő személy. Ne zavard a nyugvókat!
2. (rendsz. csak ragosan) Nyugvás. Nyugvóra: nyugovóra. A nap nyugvóban van: a n. kezd (le)nyugodni; nyugvóra tér. Mire a nap nyugvóra száll, Ott legyek a galambomnál. (népköltés) Szép úrfiak! a nap nyugvóra hajolt. (Arany János) A… testőr lovasok pikétje• … megáll, ahol [a szán] … nyugvót tart. (Jókai Mór) A nap … már nyugvóra hajlik. (Gárdonyi Géza)
A II. 2. sz. jelentés szövegének hatodik sorában, a Jókai-idézet pikétje után beszúrandó ez a szöveg: [= őrszeme]
3. (kohászat) A nagyolvasztónak közvetlenül a szűk medence fölött levő része. A nyugvóban magas hőmérsékletű kémiai változások mennek végbe. A nyugvót hengerelt páncéllemezekkel borítják.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.