nyújtó
nyújtó [ú v. u] melléknév és főnév
I. melléknév (átvitt értelemben, is) Olyan, aki, ami vmit nyújt (I, II). Kezet nyújtó ember; enyhülést nyújtó orvosság; vigaszt nyújtó szavak.
II. főnév -t, -ja
1. (sport) Két függőleges oszlopból és ezeket felül összekötő vízszintes vasrúdból álló tornaszer. Nyújtón tornázik. Kelepet csinált a nyújtón. Az motoszkált fejében, mennyivel jobb volna gyűrűhintán bukfencet vetni, nyújtón … lógni. (Kosztolányi Dezső) Két épület közti tisztáson tornaszerek álltak: nyújtó … korlát … gyűrűhinta. (Nagy Lajos)
2. (tájszó) A szekér két tengelyét összekötő, középvonalukban rendsz. három ágban végződő erős rúd. Majd mindjárt vágok én egy nyújtót a tengely alá. (Mikszáth Kálmán) || a. (tájszó) <Szénával megrakott kocsin> a szénát lefogó vastag rúd.
3. (szövőipar, tájszó) Vetülékfonál.
Szóösszetétel(ek): nyújtóágy; nyújtófej; nyújtófonál; nyújtógép; nyújtógyakorlat; nyújtóhenger; nyújtóizom; nyújtókalapács; nyújtókészülék; nyújtókorong; nyújtókötés; nyújtólétra; nyújtópad; nyújtópamut; nyújtópöröly; nyújtórúd; nyújtószeg; nyújtószerkezet.
nyújtós.
