nyúlkál
nyúlkál tárgyatlan ige -t, -jon
1. Ismételten, gyakran nyúl (1–2) vhová, vmihez, vmi után. A zsebébe nyúlkál; a gyerek az étel után, a tálba, a vízbe nyúlkál. A kis gyerek addig nyúlkál a tűz felé, míg a kezét megégeti. (Karinthy Frigyes) Idegesen nyúlkált a zsebe felé. (Hunyady Sándor)
2. Vhova nyúl (1a). Ne nyúlkálj a tányéromba! Nagy kezével bizonytalankodva nyúlkált egyik kosárból a másikba, miközben a sóskifliket … megropogtatta. (Krúdy Gyula) || a. (népies, bizalmas, rosszalló) Ismételten illetlenül, ill. pajzánkodva, kényes helyre nyúl; nőt, női testrészt fogdos. Még én hozzám mer nyúlkálni. Nem szégyenli magát, vén komédiás. (Mikszáth Kálmán) A férfiak a fehérnéphez nyúlkáltak. (Kaffka Margit)
Igekötős igék: átnyúlkál; benyúlkál; belenyúlkál; felnyúlkál; lenyúlkál.
nyúlkálás; nyúlkáló.
