I. (nyelvtudomány) Beszédhang: az o-hoz hasonlóan, de a beszélőszervek izmainak erősebb megfeszítésével képzett veláris (mély) hosszú magánhangzó (pl. az ócska szó első hangja). Hosszú ó; az ó ejtése, képzése. Az ó hang, tiszántúli ajkon, tudtomra csak egy szóban változik ú-ra, s ez éppen a szerencsétlen lú. (Arany János) [A magánhangzók szonettje.] Ó!: – szörnyü harsonák, mik ítéletre zengnek, | és Csönd, melyben világok és angyalok kerengnek. (Tóth Árpád–Rimbaud-fordítás)
II.
1. Ennek a beszédhangnak írott v. nyomtatott jele; a magyar ábécének az o és az ö közé eső, huszonötödik betűje; nyomtatott alakja: ó, Ó. Kis (hosszú) ó; nagy (hosszú) Ó.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.