oázis főnév -t, -ok, -a, (régies, irodalmi nyelvben) oáz
1. (földrajz) <Sivatagban> (bővízű) forrás(ok) körül fekvő, dúsabb növényzetű v. megművelt terület, amelyen rendsz. emberi település is van. Oázis a Szaharában. Az oázis pálmafái alatt megpihent a karaván. Az oázisban épültek a beduinok sátrai, kunyhói. Ott [= Pusztasason] … ennek a szikes és sivatag Alföldnek a kellős közepén valóságos oázis van. (Móricz Zsigmond) || a. (választékos) <Kopár vidéken> termékeny, viruló terület. Biz az kopár föld volt, sehol oáz, virág, zöld, levél … (Mikszáth Kálmán) Valami nyomorult oázis | zöldelt közöttünk. (Szabó Lőrinc)
2. (átvitt értelemben, választékos) Vmely üde, kellemes, nyugalmas hely, ill. időtöltés sivár, vigasztalan, zajos, kellemetlen környezetben, ill. ilyen viszonyok közt. El lehetne még érni egy-két enyhe, viruló oázist ebben a kietlen puszta világban. (Tolnai Lajos)
oázisos.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.