objektív
objektív [ë v. e] melléknév és főnév
I. melléknév -en [e] v. -an, -ebb [e] v. -abb
1. (választékos) <A szubjektívval ellentétben> tárgyi körülményekben rejlő, rajtuk kívül álló körülményektől függő; tárgyi. Objektív nehézség. Ennek objektív okai vannak.
2. (választékos) Személyi szempontoktól nem befolyásolt, pártatlan, részrehajlatlan, elfogulatlan; tárgyilagos. Objektív elbírálás, megállapítás. Objektíven megállapíthatjuk, hogy … A falu törvényében az objektív ítéletnek éppen úgy nincs helye, mint a Bibliában. (Móricz Zsigmond) „A | formát érzi, de ez még iskola; | bár a legjobb,” – a hang idegesen | objektiv volt. (Szabó Lőrinc)
3. (filozófia) A tudaton kívül s a tudattól függetlenül létező. Objektív ellentmondás ←; objektív idealizmus: az idealista filozófiában <a szubjektív idealizmussal ellentétben> az az irányzat, amely elismeri ugyan az anyagi világnak a tudattól független létezését, de vele szemben valamiféle önálló szellemet (világszellem, isten, idea stb.), ill. szellemi létet gondol elsődlegesnek; objektív igazság: képzeteinknek és gondolatainknak az a tartalma, amely megfelel a valóságnak, az objektív világnak, ezt helyesen tükrözi, és nem függ az emberektől; objektív valóság: a tudaton kívül és tőle függetlenül létező természet, anyag, lét. A természeti törvényekben kifejezett ismereteink, ha a tapasztalat, a gyakorlat ellenőrizte őket, megbízható, objektív igazságok.
II. főnév -ot v. -et [e], -ja v. -je [e] (műszaki nyelv)
<Optikai eszközön> tárgylencse. A mikroszkóp, a távcső objektívje. || a. (fényképészet) A fényképező gép lencséje, ill. lencserendszere. → Keményen rajzoló objektív; → lágy rajzú objektív.
Szóösszetétel(ek): álobjektív.
