obsit
obsit főnév -ot, -ja (katonaság, régies)
A kiszolgált katonáknak adott elbocsátó levél. Katonának kutya-baja, Van mit enni és innia … Ha pedig az idő lejárt, Obsitot kapsz, de mekkorát. (Petőfi Sándor) Tizenegy esztendőt szolgált már, de az obsitja még nincs a kezében. (Jókai Mór) || a. (átvitt értelemben) Vagyonom vékony, koldus szemfedők: Kis áltatás, még kevesebb gőg. | S ha ez se lesz, mi lesz hát majd velem? | Kap obsitot nóta és szerelem? (Ady Endre) || b. (átvitt értelemben, ritka, tréfás) Hivatalból, szolgálatból való elbocsátás, menesztés. Megkapta az obsitot. Már csak az obsitot várja.
