odább
odább határozószó odébb
1. Arra, a tőlem, a beszélőtől kissé távolabb fekvő helyre. Ne állj az utamba, menj …! Told odább ezt a széket! (átvitt értelemben) Odább egy házzal: máshova, egy másik helyre. Nem sétálna odább a légvonatból, fönséges úr? (Arany János–Shakespeare-fordítás) A látogató megköszöni az egy forintot s odább szelel. (Jókai Mór) || a. A beszélőtől, ill. a szóban forgó személytől távolodó irányba. A kalapját lassan vitte odább a csendes Maros. (Petelei István) || b. (átvitt értelemben) S élünk tovább és vánszorgunk odább. (Juhász Gyula)
2. Vmely megjelölt, megnevezett helynél kissé távolabbi helyen. A szerencsétlenség (tíz kilométerrel) odább történt. Mint rengetegen fut zaja robbanásnak, … Itt elhal, odább még csak azután gerjed: Tanyára tanyáról a hír szava terjed. (Arany János) Lábainál egy kő alól víz szivárgott ki, … majd eltűnt a földrepedésekben, vagy egy bokor alatt, aztán előbukkant odább, és újra elrejtőzött. (Mikszáth Kálmán) S a szövőgyárak ablakán | kötegbe száll | a holdsugár … | S odébb … | vasgyár, cementgyár, csavargyár. (József Attila) || a. (ritka) A távolban, ott messze. Odább, odább egy zöld sziget, Egy kis falu, dombos liget. (Gyulai Pál)
3. (átvitt értelemben, ritka) Vmely említett, adott, megjelölt időpontnál később. Három évvel vagyunk odább. (Vas Gereben)
4. (átvitt értelemben, tájszó, régies) <A beszéd v. vmely esemény idejétől számítva> még tovább is; tovább. Kételkedtem, hogy a gyereket odább taníttathassam. (Vas Gereben) Sohasem vitte odább a közlegénységnél. (Jókai Mór)
Szóösszetétel(ek): idébb-odább.
odábbi.
