odaég
odaég tárgyatlan ige
1. <Személy, tárgy tűzvész alkalmából> a tűzben megégve elpusztul. Amikor a nagy tűzvész volt, mindenük odaégett. „Vizet, vizet!” a pogányság Orditoz hiában; Mind odaég, bár van elég Viz a nagy Dunában. (Arany János) Háromszáznál többen égtek oda a beszegezett csűrbe egy táncmulatságon. (Móricz Zsigmond)
2. <Étel> sütés v. főzés közben az edény fenekéhez ragadva megég; leég. A hús egy kicsit odaégett. Pompás főzőné volt, keze alatt soha egy malac vagy pulyka is oda nem égett. (Tolnai Lajos) Odaég a rántásom, fölforr a mosogató vizem. Eresszen engem. (Kosztolányi Dezső)
odaégés; odaéget; odaégett; odaéghető; odaégő.
