odafagy
odafagy tárgyatlan ige
1. <Folyadék, lecsapódó pára> vmivel érintkezésbe kerülve s megfagyva odatapad (rá, hozzá). A felcsapódó víz odafagy a halász kezére, lábára. A pára odafagyott a ló testére. Amint az ónas [= ónos] eső ráesett a szárnyaikra, odafagyott. (Jókai Mór) || a. <Vmely anyag, kül. testrész> megfagyva v. hideg, fagyott tárggyal érintkezve a köztük levő nedvesség, pára stb. megfagyásával odatapad (hozzá). Keze odafagyott a kilincshez, orra az üveghez. A ruha odafagyott a testéhez.
2. <Zsír, faggyú v. ezt tartalmazó anyag> kihűlve odatapad vmihez. A gulyás zsírja odafagy a tányér széléhez.
3. (átvitt értelemben) <Érzelemmegnyilvánulás> megfagyva (5) ott marad (vmin, vhol); ráfagy. Arcára odafagyott a mosoly.
odafagyaszt; odafagyó; odafagyott.
