odagondol
odagondol ige
1. tárgyas Gondolatban más, ismert v. kimondott tartalmakkal együtt megformál vmit, de nem mondja ki. Nem köszönte meg, csak úgy odagondolta a köszönetet.
2. Odagondol vmihez vmit: gondolatban vmi meglevőhöz, ott levőhöz képzel vmi más nem létezőt. A kenyérhez a szalonnát csak úgy odagondolta. A mondatból gyakran hiányzik az alany vagy az állítmány, de odagondoljuk őket. || a. tárgyas Gondolatban vhová, vkihez v. vmik közé sorol, számít vkit. Már odagondolta magát a vesztesek közé. Gondoljuk oda magunkat az ő helyébe! Odagondolja magát a főhős helyébe.
3. tárgyatlan Ismert, szóban forgó, a beszélő szempontjából távolabbi helyre gondol. Amióta eljött, gyakran odagondol. Lépteit a király kettőzteti gyorsan, Amint odagondol, egyszeribe ott van; Körűlveszi bizvást férfi, asszony, gyermek. (Arany János)
odagondolás; odagondolható; odagondoló; odagondolt.
