odahajt [1]
odahajt [1] ige
1. tárgyas <Állatot, állatcsoportot> vmely szóban forgó helyre hajt. A birkákat odahajtotta az akolhoz.
2. tárgyas (átvitt értelemben) <Személyt vmely helyzet, körülmény, tény, érzés> arra késztet, hogy vhová, vkihez menjen. A fiút odahajtották az emlékek a szülői házhoz. A nyomorúság … egyiket a másik után odahajtotta a szép Dernyői kastélyba. (Tolnai Lajos)
3. tárgyas (átvitt értelemben, ritka) <Figyelmet, hangulatot> kényszerítő erővel vmire, vkire irányít. Oh jaj, ne beszélj! fenekig feltúrod a lelkem, Odahajtod egészen az elmémet. (Arany János–Arisztophanész-fordítás)
4. tárgyatlan Járművel, rendsz. lovas kocsival hajtva eljut vmely szóban forgó helyre. Odahajtott a kastély elé, és várt.
odahajtás; odahajtat; odahajtó; odahajtott.
