odahív
odahív tárgyas ige, (népies) odahí
A beszélő szempontjából távolabbi(nak tekintett), ismert, ill. a határozó által pontosan megjelölt helyre v. személyhez hív. Vkit odahív vhová, vkihez. Odahívta a lakására. Odahívta a barátjához. Cynthia odahívta egészen magához az öreg bujdosót. (Jókai Mór) || a. (hely v. személy megjelölése nélkül) Magához hív. A fegyelmezetlen labdarúgót a játékvezető odahívta. Engem is odahívtak.
Vö: hív (I. 1).
odahívás; odahívható; odahívott.
