odajár
odajár tárgyatlan ige
1. Odajár vhova: a határozóval megjelölt, megnevezett helyre, személy(ek)hez rendszeresen v. ismételten eljár. Odajár fürödni a Bodrogba, sétálni a szigetre, szórakozni a ligetbe. Évek óta odajár a lányhoz. Odajárnak a nyakára az ismerősei. A környék összes kuvikjai odajártak éjjelenként a kastély előtti jegenyefákra. (Mikszáth Kálmán) A milotai pap lánya … tavaly odajárt hozzájuk tanulni. (Móricz Zsigmond)
2. (népies, bizalmas) Egy időre távol van, el van. Hivatalos ügyben odajár vidéken. Most is, hogy oda járt déli vizek táján, … Mind népeket onnan s nyájakat elhajta. (Arany János) Míg a staféta odajárt, ő azalatt végigheveredett a dívánon. (Mikszáth Kálmán)
Vö: jár (II. 1b, 2).
odajárás; odajáró; odajárt.
