odaköt
odaköt tárgyas ige
1. Vmit, (ritka) vkit a szóban forgó v. a határozóval pontosan megjelölt, távolabbi(nak tekintett) tárgyhoz köt. Odakötötte a kezét a lábához. A kötél másik végét odaköti a karóhoz. Odakötötték az erkély rácsához a zászlót. (Jókai Mór) Mindjárt odakötöm ezt a nagy varkocsodat a lőcshöz. (Mikszáth Kálmán) || a. <Csomót> a határozóval megjelölt helyre köt. Odaköti a bogot a madzag végére.
2. (átvitt értelemben) Vkit odaköt vkihez, vmihez: a) <erkölcsi kötelezettség v. más, kül. érzelmi kapcsolat> vkit olyan erősen fűz vkihez, vmihez, hogy ezt a kapcsolatot sem ő, sem más nem tudja megszakítani. Ügyei odakötik a fővároshoz. Már semmi sem köti oda az iskolához. b) <személy> vkit ilyen kapcsolat megteremtésével erkölcsileg lekötelez vki, vmi iránt. Ezzel akarták odakötni a leányhoz. Utálta a klastromot, az utolsó időben már csak pár barátnője kötötte oda. (Justh Zsigmond)
Vö: köt (I. 1, 2, 6, III. 1).
odakötés; odaköthető; odakötő; odakötött.
