odanéz
odanéz tárgyatlan ige
1. A beszélőtől távolabbi(nak tekintett), a határozóval megjelölt helyre, személyre, tárgyra néz. Odanéz vkire, vmire. Ne nézz oda! Egyszerre mindenki odanézett. Odanézz!: <érzelmileg! színezett felszólításban, főleg csodálkozás, lelkesedés, elragadtatás, öröm kifejezésére, ill. a figyelemnek vmely érdekes dologra való irányításaként>. A csattanós mondatoknál mindig odanézett a feleségére. (Mikszáth Kálmán) Magdaléna odanézett, s ott maradt a szeme a férfin. (Móricz Zsigmond)
2. Oda se néz vminek: nem törődik vmivel, nem izgatja magát vmivel, nem bánja. Oda se néz hulló kopiának, zajnak. (Arany János) Vésznek, viharnak oda sem nézett. (Eötvös Károly) || a. Oda se néz vkire: nem törődik vkivel, nem foglalkozik vkivel. Oda se nézett többé a lányokra, csak a menyecskékre. (Mikszáth Kálmán)
3. Odanéz vkihez, vminek: elmegy, ellátogat vkihez, vhova. Holnap este odanézek hozzátok. Egy lélek sem néz oda a halottas portának. (Mikszáth Kálmán)
4. <Épület homlokzata, ablaka, ajtaja> vmely szóban forgó v. a határozóval megjelölt hely felé esik, nyílik. A lakás ablakai odanéznek a Dunára. Szeretnék kimenni, beszélgetni azzal a csodás leánnyal! Dehát lehetetlen szóba állanom vele. A béresházak minden ajtaja odanéz. (Gárdonyi Géza)
Vö: néz (I. 1b, 2, III. 1), idenéz.
odanézés; odanéző.
