odavan
odavan tárgyatlan ige (kissé bizalmas)
1. Más helyen, kül. az otthontól távol, vhol messze van. Sokáig odavan. Odavan a szomszédban. Míg odavoltam, sok minden történt. Sokáig odavannak, hónapokon át, olykor tavasztól őszig … (Tömörkény István) Tavaly oda is volt valahol, s nem is volt Debrecenben. (Móricz Zsigmond)
2. <Dolog, állapot, időszak> már nincs meg, nincs jelen, mert elmúlt, eltűnt, elveszett. Odavan a pénze; odavan az egészsége, a szerencséje. A szép őszi idő már odavan. Hol van a patakzaj, hol van a madárdal S minden éke, kincse a tavasznak, nyárnak? | Oda van mind! (Petőfi Sándor) Oda van a tavasz bübája, Ibolya többé nem terem. (Reviczky Gyula) || a. (idő- v. módhatározóval) Eltűnik, elmúlik. A pénz könnyen odavan. Hamar odavan a nyár. Krénfy úr, mint akit leforráztak, ment előre; egészen odavolt minden büszkesége. (Jókai Mór) || b. (ritka) Meghalt. Svédhonban áll egy ősz torony | … Az emberek, kik egykor benne laktak Örömmel, fájdalommal – oda vannak. (Vajda János)
3. (átvitt értelemben) <Ember, állat, testrész> nagyon beteg; egészségileg rossz állapotban van. Régóta nyomja az ágyat, már egészen Nagyon odavolt még, de az orvos biztatása szerint már minden veszélyen kívül. (Jókai Mór) Biz a szegény Gyuri odavan …, már félig a síré. (Mikszáth Kálmán) Az én lábaim már odavannak …, ha a piacról hazahozok tíz kilót, akkor már csak esem ágyba. (Móricz Zsigmond)
4. (átvitt értelemben) <Vmely erős érzelem hatása alatt> képtelen józanul gondolkodni v. cselekedni; kétségbe van esve, teljesen letört. Odavagyunk → falustul. Egészen odavan, hogy meghalt a felesége. Ha a kezét megkarcolja, már odavan. György ijedve hátrál, oda van egészen. (Arany János) A fiatal herceg odavolt bújában. (Mikszáth Kálmán) || a. <Örömében> azt sem tudja, mit tegyen; vmely jóleső, kellemes érzés egészen betölti, mámorossá teszi. Odavan örömében; odavan a boldogságtól, az őrömtől. || b. Odavan vkiért: a megszokottnál nagyobb mértékben szeret vkit, rajong érte.
