odavezet
odavezet ige
1. tárgyas Odavezet vkit, vmit vhova, vmihez: a beszélőtől távolabb eső helyre, vkinek v. vminek a közelébe vezeti (I. 1–4, II. 1–2, III. 1). Odavezette feleségét az ablakhoz. Odavezette a lányt az apjához. A foglyot odavezették a parancsnok elé. Odavezette a csónakot a parthoz. Odavezették az áramot a munkahelyre. A világítótorony odavezeti a hajósokat a kikötőbe. Odavezette vendégét egy lefüggönyözött fülkéhez. (Jókai Mór) Főnököm odavezette hozzám a három kis rokont. (Tolnai Lajos)
2. tárgyatlan <Út, építmény> a szóban forgó, a beszélőtől távolabb levő helyre vezet (III. 2). Ez az út odavezet a menedékházhoz. Ez a folyosó odavezet a díszteremhez. || a. tárgyatlan <Nyom, jel> vmely távolabb eső hely felé irányítja az embert, s ezzel vmely cél v. hely elérését lehetővé teszi. A nyomok odavezettek a kastélyhoz.
odavezetés; odavezetett; odavezetget; odavezethető; odavezető; odavezettet.
