óhajt
óhajt tárgyas ige -ott, -son; -ani, (régies) ohajt (kissé választékos)
1. Sóvárogva kíván vmit, vkit. Szeretetet óhajt. Fájdalomban és örömben Őt nevelték gondjaim, Életben s az életen túl Őt ohajták vágyaim … (Vörösmarty Mihály) [A jó öreg kocsmáros.] Alkonyúló félben van már élte napja, S ilyenkor az ember nyúgodalmat óhajt. (Petőfi Sándor)
2. (gyak. finomkodó) <Udvarias, tapintatos szóhasználatban, gyak. főnév igenévvel:> kíván, akar (vmit tenni, elérni). Mit óhajt? Nem óhajt részt venni a bálon. Hangsúlyozni óhajtom, hogy… Uram néhány emléke maradt itt,• Már rég óhajtám visszaküldeni. (Arany János–Shakespeare-fordítás) Házasság nemigen lesz soha ebből a dologból – felelt Rezeda úr, és igen fölényesen óhajtott mosolyogni. (Krúdy Gyula)
A 2. sz. jelentésben az első idézet első sora helyesen így: Uram, néhány emléke itt maradt.
óhajtható; óhajtott.
