ojjé
ojjé indulatszó, (régies) ojé
1. <Csodálkozás kifejezésére.> Ojé, mily kevés eszed van! (Gyulai Pál) Oda kell lennem vagy három esztendeig. Ojjé! Tán a világ se áll addig. (Bársony István) Ojjé! ojjé! Hisz még bajusza sincs. (Bársony István) || a. <Csodálkozás és fokozás kifejezésére.> Ojjé! Ez tud még csak kelepelni! – ki mondaná, hogy faluról jött. (Vahot Imre) || b. <Érdeklődést keltő szóként.> Nagyszerű dolgokat hoztam, Berta kisasszony. De a mamának nem szabad megmondani, hogy honnan. Ojjé, hamis helyekről hoztam új nótákat. (Ady Endre) || c. <Nagyító, fokozó állítás bevezetésére.> Elmondja neki [= a fiatalembernek az asszony], hogy még ojjé, mennyi ilyen szerelem jön az életében! (Kaffka Margit)
2. <Megelőző állítás, megállapítás után fokozó, nyomósító szóként; gyak. más nyomósító szóval, kifejezéssel kapcs.> Pedig neki [= a leánynak] van baja belőle [= a fiú cirógatásából] … ojjé, de mennyi baja, milyen baja! (Móricz Zsigmond)
3. (népies) <Eldöntendő kérdésre adott nyomatékos feleletként, gyak. más nyomósító szóval, kifejezéssel kapcs.> Lesz-e jó termés? – Ojjé, de még milyen! Olyan nagy szükséged van erre az öt forintra? – Ojjé, de még mennyire! (Ambrus Zoltán) Értetted? – kérdeztem. – Ojjé! – legyintett a kezével. – Naná, nem értettem! (Karinthy Frigyes)
