1. Olyan okirat, amelyben az arra illetékes iskolai, rendsz. főiskolai hatóság igazolja, hogy a megnevezett személy a kívánt szakismereteket elsajátította, és feljogosítja az illetőt bizonyos hivatás gyakorlására. Mérnöki, orvosi, tanári, ügyvédi oklevél; kiállít vmely oklevelet. Egy esztendőn megszereztem a tanítói oklevelet. (Gárdonyi Géza) Talán hozzám is adnák feleségül. Persze, ha megemberelném magam és letenném az ügyvédi vizsgát, vagy tanári oklevelet szereznék. (Hunyady Sándor)
2. <Vmely szakmában, kiállításon v. versenyen> kiváló teljesítményért kitüntetésül (v. kitüntetési fokozatként) adományozott, díszes kiállítású okirat. Oklevéllel tüntették ki. A 3. helyezettek oklevelet kaptak. || a. Olyan okirat, amely érdemrenddel, címmel, pénzjutalommal járó kitüntetés írásba foglalását tartalmazza. Az Elnöki Tanács elnöke átnyújtotta a Kossuth-díjasoknak az okleveleket és a díjakat.
3. (történettudomány) Vmely jogi tényről szóló, kül. középkori irat. Zsigmond-kori oklevelek gyűjteménye. || a. (történettudomány) Uralkodói adománylevél. Nemesi oklevél. Az oklevélben érdemeimnek említése szükséges. (Eötvös József)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.