okmány
okmány főnév -t, -ok, -a (hivatalos)
Okirat, oklevél v. hivatalos (jellegű) irat. Diplomáciai, hivatalos, ratifikációs okmány; → személyi okmányok; üzleti okmány; az okmányok → csatolásával v. csatolása mellett*; okmányt állít ki; okmányait bemutatja; okmányokat csatol vmihez; okmányokkal igazol vmit. Aláírták a békeszerződés okmányait. Okmányaimnál fogva nyitva volt előttem a tanári pálya. (Tolnai Lajos) Mikor írni akartam ezt az életírást, … éppen mindenkinek össze kellett gyűjteni az okmányait. (Móricz Zsigmond)
Kerülendő szó vagy kifejezés.
Szóösszetétel(ek): 1. okmányhamisító; 2. alapokmány; esküokmány.
okmányos; okmányú.
