okoz
okoz tárgyas ige -tam, -ott, -zon
1. Vki, vmi mint létrehozó ok előidéz vmely jelenséget. Kárt, gondot, keserűséget, kiábrándulást, halált okoz. Bor a szót kihozta, szó a kardot húzta, Sok vitéz embernek halálát okozta. (Arany János) Üres zseb, mint üres gyomor, vad álmokat okoz. (Babits Mihály) [Parasztanyóka.] Egyformán csöndes, zajt sosem okoz, Sovány kezével lassan elmotoz. (József Attila)
2. (tájszó, régies) Okol. Szenvedélyes szemrehányások között egész szerencsétlensége miatt őt okozá. (Eötvös József) Hátha valami baja történik, és engem fog a cár okozni? … (Mikszáth Kálmán)
okozás; okozható.
