1. Olyan, aki, ami oktat (1–2) vkit, vmit. A gyerekeket oktató tanító; a tömegeket oktató könyv, múzeum, színház.
2. Az oktatással hivatásszerűen foglalkozó, erre hivatott intézmény. || a. Olyan, ami az oktatást segíti, vele kapcs., rá vonatkozó. Oktató falitábla; oktató lőszer←; oktató hatású; oktató célzattal.
II. főnév -t, -ja (iskolai) Ipari tanulók szakmai, ill. középiskolai tanulók politechnikai oktatását végző szakmunkás v. más szakképzett személy. || a. (régies) Nevelő, pedagógus. Az emberszerető oktató … a tanítójitól vett kincset … uzsorájával együtt kívánja a fiatal emberiségnek lefizetni. (Csokonai Vitéz Mihály) Lehettem volna oktató, | nem ily töltőtoll koptató | szegény | legény. (József Attila) || b. Az a személy, aki vmely tanfolyamon v. kiképzésen gyakorlati jellegű szakismereteket tanít, oktat, működik; kiképző. || c. (katonaság, régies) <A Horthy-féle hadseregben> az a több mint egy évet szolgált, rendfokozat nélküli közlegény, aki kiképzés alatt az újoncok elöljárója (II. 2a) volt.
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.