okvetetlenkedés
okvetetlenkedés [e-e-e-ë] főnév -t, -ek, -e [ë, e]
Az okvetetlenkedik igével kifejezett cselekvés. A gyerek okvetetlenkedése. Okvetetlenkedésével sok bosszúságot okozott. A bal lábszárát kedélyesen tapogatni kezdte … mintha unná az asztalfőn ülő elnök okvetetlenkedéseit. (Krúdy Gyula)
