okvetlen [e e] határozószó és melléknév, (régies) okvetetlen [e-e-e]
I. határozószó Okvetlenül. A mű … elrendezése s kidolgozása az idő s hely távolságát okvetetlen megkívánja. (Vörösmarty Mihály) Már harmadszor szökik, s ezért okvetlen felakasztják. (Jókai Mór) Hogy én okvetlen elmegyek, abban semmi kétség nem volt. (Móricz Zsigmond)
II. melléknév (irodalmi nyelvben, ritka) Föltételtől nem függő, ellentmondást nem tűrő; határozott; feltétlen. Szerelem, forró, heves, okvetlen szenvedély és üdvösség egyszerre … (Bródy Sándor) Vérét a kíváncsiság s a fantáziával elegyes, forró, okvetlen érzelem felforralta. (Bródy Sándor)
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.