ólom
ólom főnév ólmot, ólma (csak egyes számban)
1. Kékesfehér színű, lágy, savakkal szemben ellenálló, nehéz fém (Pb). Ólmot → önt. Az ólom a papíron húzva nyomot hagy. A festék- és a nyomdaipar sok ólmot fogyaszt. Szóláshasonlat(ok): nehéz, mint az ólom: nagyon nehéz. Fülembe forró ólmot öntsetek, | Legyek az új, az énekes Vazul. (Ady Endre) || a. Az ólomnak vmely vegyülete. Az ólomtól mérgezést kapott. || b. Az ólomnak vmely érce. Sokfelé bányásznak ólmot.
2. (elavult) Ólomból készült ceruza(bél), ill. ilyen bélű ceruza. A belépett írnok … ólommal kezében… jegyezget. (Kemény Zsigmond) || a. (régies, választékos) Golyó <lőfegyverben>. Ólmot küld, bocsát vkibe. Dörrenés és a[z] … ólom csúnya sivítása hallatszik a két városi katona feje körül. (Tömörkény István)
Szóösszetétel(ek): ólombádog; ólombiztosíték; ólombronz; ólombunkó; ólomburkolat; ólomcukor; ólomcsat; ólomcsizma; ólomcső; ólomdarab; ólomdrót; ólomedény; ólomérc; ólomeső; ólomfakó; ólomfedél; ólomfény; ólomfényű; ólomfesték; ólomfésű; ólomfigura; ólomfoglalat; ólomfoncsor; ólomforrasztás; ólomföld; ólomfüst; ólomgálic; ólomgolyó; ólomgomb; ólomgörcs; ólomhuta; ólomhuzal; ólomjegy; ólomkábel; ólomkalamáris; ólomkamra; ólomkarika; ólomkék; ólomkeret; ólomkohó; ólomkólika; ólomkombinát; ólomkór; ólomkorong; ólomkóros; ólomköpeny; ólomláda; ólomlágyság; ólomlap; ólomlemez; ólommadár; ólommentes; ólommérleg; ólomnehéz; ólomnehezék; ólomolvasztó; ólomoxid; ólomöntöde; ólomötvény; ólomötvözet; ólompecsét; ólompityke; ólompor; ólompróba; ólomreszelő; ólomrúd; ólomsalak; ólomsó; ólomszappan; ólomszárny; ólomszeg; ólomtál; ólomtányér; ólomtapasz; ólomtárna; ólomtartalom; ólomtermelés; ólomtető; ólomtömítés; ólomvájat.
