olt [1]
olt [1] ige -ott, -son; -ani
1. tárgyas <Tüzet, leggyakrabban vízzel leöntve v. más (vegyi) anyaggal elborítva, elszigetelve, vmely tárggyal leborítva> megszüntetni igyekszik. Tüzet olt. Az a tűz, melyet a | természet alkotott az asszonyok | szemébe, … sebessen elragad, | … ekkor már az észbe bízni | csak annyi, mint egy nagy tűzet csupán | buzgó imádság által oltani. (Katona József) Ha a tűzoltótrombiták rivallanak, oltani kell a tüzet. (Kosztolányi Dezső) Kispatakon néha minden nap volt tűz, s azt a diákok szokták … oltani. (Móricz Zsigmond) || a. (tárgy nélkül) Az égő faluban mindenki elment oltani. [A tűzoltó] három gyermek atyja. Ötvenhat éves, harminc éve olt. (Kosztolányi Dezső) Mit nevet, ne gondolja, hogy úgy oltottak, mint az önkéntes tűzoltók! (Móricz Zsigmond) || b. tárgyas Elolt (1). Víz oltja a tüzet … így kívánja a közjó. (Mikszáth Kálmán) || c. tárgyas (ritka) Vmit olt: vmely fényforrás világító működését ideiglenesen megszünteti; elolt. Lámpát olt. Kik nagy lobbanásnak Hamvadását látták, Azok halálára Oltunk most mi fáklyát. (Ady Endre) || d. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) Életet olt: halált okoz, öl. [A végzet] mikor életet olt is, életet menthet. (Mikszáth Kálmán)
2. tárgyas (átvitt értelemben, választékos) <Szomjúságot, (ritka) vmely lelki hiányérzetet> csillapít, ill. (meg)szüntet. Csak a friss víz oltoltja szomjamat. Az útazó, ki már csak alig lehellett, Oltja szomját a hűs forrás vize mellett. (Csokonai Vitéz Mihály) A külföld minden bájos tüneménye Nem oltja lelke csendes vágyait. (Kisfaludy Károly) Az ősi szomjat oltja ős nedű. (Komjáthy Jenő) A csempe agyagkorsót megtöltötte friss vízzel, hogy … a beteg olthassa lázas szomjúságát. (Kosztolányi Dezső)
3. Meszet olt: az égetett meszet vízzel tejszínű péppé változtatja, hogy habarcs készítésére v. meszelésre felhasználhassa.
4. Tejet olt: oltóanyagot tesz bele, hogy az így megalvasztott tejből különféle tejtermékeket (sajtot, joghurtot stb.) készítsen.
Igekötős igék: elolt; kiolt; leolt; megolt.
oltható.
