1. (vallásügy) <Némely egyház templomában> az az asztalszerű építmény, amelyen, ill. amely előtt a szertartásokat végzik. Az oltár szárnya←. A pap az oltárnál misézik. Új isten szól hozzátok emberek! | … Nem oltárok gyertyái közt fehérlik Alabástrom közönnyel hallgatag … Nem! Új isten ez! (Tóth Árpád) || a. <Állandósult szókapcsolatokban:> Oltár elé→lép; oltár elé visz, oltárhoz vezet vkit: egyházi szertartással feleségül veszi. Jegyesem … oltárhoz vezet. (Szigligeti Ede)
2. <A görögök, a rómaiak vallásában és más többistenhívő vallás szertartásaiban> kő, oszlop v. vmilyen építmény amelyen az áldozatokat bemutatják. Áll vala udvaróan megrakva nagy oltár, Feltűzve a szent kard legtetején volt már. (Arany János)
3. (átvitt értelemben, választékos) <Rendsz. így:> Vminek az oltára: az a dolog, amelynek a javára áldozatot hoznak, v. amelyet különös tiszteletben részesítenek. A haza oltára. [Munkáimat] bátor bizodalommal tészem fel … a hazafiúság szent oltárára. (Csokonai Vitéz Mihály) A világot és annak minden kellemét feláldozni [vágyott] egy oltáron, melynek neve női hiúság. (Eötvös Károly) Oh, Ember, jönnek a bajok | És te csupán ostoba voltál S ledől most bizony minden oltár, Ami volt. (Ady Endre)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.