ormótlan
ormótlan melléknév -ul, -abb
Alaktalan, idomtalan, formátlan és rendsz. nagy terjedelmű v. alkatú. Ormótlan állat, cipő, épület, hegy; ormótlan keze, lába van. Az ormótlan világ Csak szunnyadó márványok temetője. (Juhász Gyula) Írása ormótlan volt és bájtalan. (Kosztolányi Dezső) Néhány kopott mező közepén meredő ormótlan tűzfal után újra gyárak. (Babits Mihály)
ormótlanság.
