orom
orom főnév ormot, orma (-ja) (választékos)
1. Vmely nagyobb tárgynak, építmény tetejének csúcsosan v. taréjosan kiálló, kiemelkedő része; vminek a legteteje, a csúcsa. A domb, a ház, a hegy, a sír, a vár orma. Messze, hol az ég a földet éri, A homályból kék gyümölcsfák orma Néz … (Petőfi Sándor) Nagy, tarjagos felhőknek ormán, Mint fehér szűz a zárda tornyán Előjön a hold. (Vajda János) Trónolsz, . Mint dór templomok ormán Merev, isteni nők. (Juhász Gyula) || a. Hegyorom. Ide látszanak a Bakony ormai. A felhőkbe nyúlt gránit ormai S az elzárt völgy néked legkedvesb néző hely. (Berzsenyi Dániel) A várost nyugatról … hegy keríti, túl rajta a Mátra ormai kéklenek. (Gárdonyi Géza)
2. (építészet) Oromfal, ill. orommező.
Szóösszetétel(ek): 1. oromablak; oromcserép; oromdeszka; oromfedél; oromgerenda; oromgerinc; oromháromszög; oromhomlokzat; oromív; oromkiképzés; orommagasság; oromnézet; oromrajz; oromtégla; oromvégződés; oromvitorla; oromzsindely; 2. házorom; hegyorom.
