orozva
orozva határozószó
(irodalmi nyelvben) Rejtekből, hát mögül, lesből, gonosz indulattal. Orozva gyilkol, támad. Fiam, hová? – Megvívni a nagyúrral | nagyasszonyunk haláláért. – Megállj! | Az orozva gyilkoló hát ő? (Katona József) Hát egyszer a nagy cseh, neki húzakodva, | Toldihoz hátulról hozzá vág orozva. (Arany János) || a. (irodalmi nyelvben) Észrevétlenül, alattomban, titkon, rejtve. Te így orozva átrepűlsz Más nemzet városán …? (Arany János–Arisztophanész-fordítás) || b. (népies) Orozva költ: a) olyan <kiscsirke>, amelyet a tyúk ismeretlen helyen, pl. a padláson, a gazdasszony tudtán kívül költött ki; b) (átvitt értelemben, tréfás) természetes házasságból született <gyermek>. Sándor … valamelyik ősnagynéném unokanővérének orozva költ fia volt. (Eötvös Károly)
