1. (nyelvtudomány) Olyan beszédhang, amelynek képzésekor a levegő a szájban keletkezett zár miatt egészben v. részben az orron át távozik (pl. m, n, ny, a francia nazális magánhangzók v. pl. a magyar pénz szó é-je egyes nyelvjárásokban).
2. Az orrán át (dünnyögve, kényeskedve, nyafogva) beszélő személyre jellemző hang. Kellemetlen orrhangja van. Orrhangon beszél. Lucy nyafka orrhangon adta tudtára, hogy a kisasszonynak a feje fáj. (Mikszáth Kálmán) Bajuszát angolosan nyírja. Kissé orrhangon nyafog, és magas sarkú cipőben jár. (Gárdonyi Géza)
orrhangú.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.