ortológus főnév és melléknév (régies írva: orthologus is)
I. főnév -t, -ok, -a Tág. ért. a helyes beszéd, a helyes nyelvhasználat híve; a nyelvhelyesség elvét valló és következetesen alkalmazó személy. || a. (irodalomtudomány, nyelvtudomány) Szűk. ért. a XIX. sz. elejének magyar nyelvújítási harcában és a század végén feléledő nyelvhelyességi vitában a régi, hagyományos nyelvhasználat híve, a nyelvújításnak, az új szavak, kifejezések használatának harcos ellenfele. Az ortológusok fő képviselői: Beregszászi Nagy Pál, Verseghy, Bacsányi, Döbrentei Gábor. Az új ortológusok vezére Szarvas Gábor volt, a Magyar Nyelvőr első szerkesztője. Jól és szépen az ír, aki tüzes orthologus és tüzes neologus egyszersmind. (Kazinczy Ferenc)
II. melléknév Az ortológus (I) tulajdonságaival bíró <személy>, reá jellemző <tulajdonság, cselekvés>. Ortológus nyelvész; ortológus cikk.
Ziarele Arcanum
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.