óság
óság főnév -ot, -a (ritka, régies)
1. Az ó (1) melléknévvel kifejezett állapot, tulajdonság, sajátság, jelleg; vminek ilyen volta, régisége (1). Hallom őtet új francia stilben A kripták óságát kidicsérni szépen. (Madách Imre) || a. (irodalmi nyelvben) Divatjamúlt, ódivatú, ósdi dolog. Az öreg úrnak van egy tamburája … Nem figyel arra deli hallgatóság, Nem olyan szerszám, divata is óság. (Arany János)
2. (ritka, irodalmi nyelvben) Maradiság. Vérünket bizony, holnap már talán S tán nem kár érte, száz cerberus issza, De hadd viselje gondunk csak tovább … Névbe, címerbe kapaszkodó óság. (Ady Endre)
Szóösszetétel(ek): óságárus.
