oszladozik
oszladozik tárgyatlan ige -ok, -ol; -tam, -ott; -nék, -nál, -na; -zon oszladoz
1. Lassan, fokozatosan oszlik (1, 3–4, 6). Oszladoznak a felhők; oszladozik a hulla; oszladozik a köd; oszladozik a tömeg. Másnap idejében oszladoz a vendég, Paripát nyergelnek fiatal leventék. (Arany János)
2. (átvitt értelemben, ritka) Fokozatosan csökken, egyre inkább szűnik. A szédítő nyomás egy kissé oszladozni kezdett fejéről. (Tolnai Lajos) Derültséggel kezdődvén a nap, annak verőfényében oszladozni kezdett a tegnap esti ijedtség. (Mikszáth Kálmán)
Igekötős igék: eloszladozik; feloszladozik; szétoszladozik.
oszladozó; oszladozott.
