oszlat
oszlat tárgyas ige -tam, -ott, ..lasson
1. Oszlat vmit: odahat, hogy vmi oszoljon (1, 3, 5–6). A nap már oszlatja a ködöt. A rendőrök most oszlatják a tömeget. A borogatás oszlatja a daganatot. Seregét oszlatja: el, el, a határra! (Arany János)
2. (átvitt értelemben, költői) <Érzést, lelkiállapotot, ill. sötétséget, homályt> eloszlatni igyekszik. Jer hát, Aladárral magadat mulassad, | Ilda unalmát is mindennap oszlassad. (Arany János) Beteges mécs pisla sugári Oszlatják a homályt. (Arany János)
Igekötős igék: eloszlat; feloszlat; szétoszlat.
oszlatás; oszlatható; oszlató.
