1. Olyan <személy>, aki oszt. A fejben osztó gyermek.
2. Olyan <mennyiség, szám>, amellyel vmit osztunk. Osztó tényező.
3. (régies, irodalmi nyelvben) Osztó igazság: a) olyan i., amely mindenkit egyformán megillet, amelyben mindenki érdeme szerint részesül. Az osztó igazság szerint a város új polgárait, a törököket, szintén saját törvényeik szerint kell elítélni. (Kemény Zsigmond); b) jogosan sújtó, büntető felsőbb hatalom.
4. (nyelvtudomány) Osztó számnév: tő- v. törtszámnév ismétlésével alkotott olyan számnév, amely azt jelenti, hogy a szóban forgó személyekből v. dolgokból mindegyik csoportban ugyanannyi van, amennyit az egyszerű számnév jelöl. (Pl. Három-három tanuló ül egy padban. Mindegyik gyermekre fél-fél liter tejet számított egy napra)
II. főnév -t, -ja
1. (mennyiségtan) <Osztási műveletben> az a szám, mennyiség, amely megmutatja, hogy adott számot v. mennyiséget hány részre kell osztanunk; az, amellyel az osztandót elosztjuk. Közös osztó: az a szám, amellyel több osztandót egyaránt eloszthatunk maradék nélkül; legnagyobb közös osztó. 20:5 = 4 kifejezésben az osztó 5.
2. (játék) Az a játékos, aki a kártyalapokat kiosztja. Gyere ülj már vissza! Folytassuk! Ki az osztó? (Mikszáth Kálmán)
Vezi ce au spus ziarele din ultimii 250 de ani despre acest subiect!
Caută în cea mai mare arhivă digitală de ziare din Europa de Est, ce conține reviste, publicații științifice, săptămânale și cotidiene.