otkolon
otkolon főnév -t, -ja otkolony (csak egyes számban) (régies)
Kölnivíz. Egy üveg otkolon; bekeni az arcát otkolonnal. Nagy uraknak módjukban van Megförödni, mikor tetszik, Ezen drága otkolonban. (Jókai Mór) Hetvenhárman jártunk az első gimnáziumba … az ön tenyere … engem akkor is puhán cirógatott, mikor büntetni akart … Miért? Hiszen voltak ott otkolonba fürdetett, selyeminges úri gyerekek is, akiknek … arca csak úgy kinálta magát a simogató tenyérnek. (Móra Ferenc)
otkolonos; otkolonoz.
